Az elvárás, ami minden rossz alapja. Szeretnéd tudni miért? És van elvárásod is ezzel kapcsolatban, Lássuk csak!
Elolvasod, rászánsz egy percet, és ha a végén nem tudod meg, amit a címben ígértem, akkor engem elítélsz. Majd hozzákezdesz a munkádhoz, és ha nem teszed meg, amit magadban kigondoltál, és még kora délután, a találkozód előtt rá kellene nyomni a "végeztem" pecsétet, akkor elítéled magadat. Majd hazamész, és ha a párod nem vásárolt be, akkor dühös leszel rá, hogy nem tette meg, függetlenül attól, hogy megígérte-e, tudott-e a te elvárásodról, és ha tudott, akkor mi is okozta, hogy nem a te elvárásod szerint alakultak a dolgok.
Elvárás. Akár egy szokás.
Pedig olyan szép szó volt ez szüleink, tanáraink, a dicső iskolaigazgatók ünnepi beszédei alkalmával.
Elvárás.
Olyan egyszerű is volt, amikor megkaptuk a munkaköri leírásunkat.
Elvárás lenne, hogy megszabaduljunk az elvárásoktól?
Nos, semmi elvárás. Mint egy mantra a jógában.
De ha te megszabadulsz magaddal szemben ettől, csupán ez időben is teszel, teszel, teszel, akkor megdicsérheted magadat, és utána a dicséretet (merthogy már kaptál ma) gyorsan tovább is adhatod a többieknek. A párodnak, gyerekednek, beosztottadnak, a boltban az elárusítónak, és még sorolhatnám.
Nem, semmi pátosz, remélem el sem várod :-)) de
"ELVÁRÁS NÉLKÜL" lenni csak egy óráig is, nagyon nagy élmény.
Ui: engem arra emlékeztet, amikor nyaralok. Nem várom el, hogy az idegen város milyen legyen, de élvezek minden pillanatot.
Ihlet- Egypercesként kaptam, egypercesként adom tovább.
Utolsó kommentek