Szomorú aktualitása van a mai napi bejegyzésemnek. Név nélkül teszem, jó? Nagyon intim az ügy.
Párkapcsolatról lesz szó.
Bonyolítva azzal, hogy jön a baba.
Mennyi ilyet hallok manapság! Jön a baba, és a férj menni akar. Nem is tudja, hogy hová. Nem tudja, hogy vállalja-e a felelősséget. A gyerek felelősségét. A gyerekvállalás felelősségét. Igen ám, de már vállalta!
Szerintem.
De ő, a férj másképp gondolja.
Hímes tojáson járkálok, amikor azt mondom, hogy menni kell előre. A férj, a feleség, és a baba a pocakban.
Azonban őszinteségük (ma TrueVille-ben jártunk ugyanis) új határokat feszeget.
Az egy anya egy apa +gyerekek modell itt, Európában, és persze még jópár más helyen is kizárólagosnak látszik. Pedig van jópár más modell is.
Egy apa, jópár anya, és sok-sok gyerek. Mindegyik együtt, egy nagy törzsben, vagy szektaszerűen, kibékülve vagy megbékélve egymással. Jó ez a férfinak? Biztosan, mert ő máshogy is dönthetne. Jó az asszonyoknak? Sokszor nem kérdezik meg őket, hiszen ez a szokás. Alapvetően a gyerekek egy nagyon nyitott légkörben nőnek fel.
Egy anya, sőt több nővér, mint anyák, gyerekek. Az apák léteznek, de nem élnek velük, matriarchátus van. A férfiak, vagyis ez esetben a fivérek élnek ebben a háztartásban, és nevelik a gyerekeket, amelyek a nővéreiké. A sajátjuk szerteszéjjel van mindenfelé, más ilyen anyás házakban. Nincs féltékenység, a nő annyi gyereket vállal, amit ő gondol, és fel is nevelik. Apakép van.
Sok apa, sok anya, gyerekek - felvilágosult társadalmak újfajta hálószobája. Időben megosztva. Elvált-újraházasodott létforma. Néha itt a gyerek, sőt minden gyerek, néha ott, mindenki happy, mindenkinél van a gyerek. Egyre többször. Lehet, hogy csak nekem idegen? Valószínűleg.
Miért akkor ez a "engem szeressen, ne mást" sőt "csak engem szeressen" szöveg? Miért is ne szerethetne a férfi több nőt is... Nos, ez a probléma. A feleség szeretné, ha csak ő lenne a férj eszében, szívében, karjaiban. A férj pedig ... nos ő csak az ösztöneit, a gondolatait követné. És ha nem engedik, akkor szabadulni akar.
Túl könnyű lenne elítélni egyik vagy másik oldalt. Változnak az idők. A gyerekek meg jönnek.
Az biztos, hogy az a régi felfogás - minő unalmas, egy apa, egy anya és gyerekek - ósdinak tűnik, ha meg akarjuk tartani a férjet mint társat.
Nos, ilyen környezetekben nőnek fel az új évezred indigó és kristály gyernekei.
Az én kérdesem pedig újra: ha szükségünk van társra, akkor vajon mennyire?
Utolsó kommentek