Egy.
Nem számolás, nem azért mondom.
Csupán azt érzem, hogy minden, amit teszünk, egy kör mentén értelmezhető. Úgy gondoljuk, hogy megyünk előre, pedig a lavór szélén menetelünk. Előre, persze hogy előre.
Azért nem bilit mondtam, mert kicsit nagyobb körre gondoltam, először.
Lehet akkorát is képzelni, mint a Föld maga. Megyünk előre, és egyszer visszajutunk, mint a 80 nap alatt a föld körül regényben.
Így érzem én azt, hogy a születés és a halál egy pontban van. Egy az ura, egy téridőben történik.
Az egyik a kezdet, a másik a vég.
De ha egy, akkor vajon melyik melyik? A normál gondolatmenetünk szerint a születés a kezdet, és a halál a vége. A kereszténység szerint a halál csupán a kezdet. A magzat szerint pedig a születés a vég. Az ő ismert kis életének a vége.
Hiszen nem mindegy, honnan nézzük :-) A lényeg csak az, hogy tudjuk, mikor mi miért történik.
Utolsó kommentek