Az életben, és elég sokáig, hazudni kell.
Csak az élete végén, jobb esetben a delén jut el az isten lánya, vagy fia arra a pontra, amikor elkezdi ezt a fenti mondatot magában ismételgetni. Ez a rácsodálkozás lépése, a tudatosításé.
Később pedig felmerül benne, na nem gyorsan, csak egészen lassacskán, és elkülönült pillanatokra, hogy talán mégsem így kell legyen.
Persze, elkezd azzal takarózni, hogy ő az igazat mondja. Igen, de már tudja, hogy csak az igazat, és nem a valódit.
Másnak talán már nem hazudik, de magának még mindig.
Hazudik az élet értelméről, a kínok mibenlétéről, a gyengeségéről, és a boldogtalanságáról.
Aztán egyszercsak, és jobb előbb, mint utóbb, de persze e kettő erősen relatív, kibukik belőle egy olyan mondat "most szarban vagyok".
Kevésnek érződik, pedig ez hatalmas lépés.
Innen bejuthat egy csodálatos városba, mintha ez lenne a kulcs a városkapuhoz, mintha a zöld kis emberke rácsatolná a zöld szemüveget Dorothy-ra, mikor belép Smaragdvárosba, szóval bejuthat, mert egyszer már nem hazudott, hanem igazat állított magáról, és ekkor
de csak ekkor
és nem előbb
és még fokoznám a feszültséget, ha lehetne
de minek
mert úgyis lescrollozol,
bejut Truville városkájába
ami a TV torony mellett van a mezőn
de nem lehet megtalálni csak úgy, mert ő talál rád, mikor egyszer végre nem hazudsz magadnak
és ...
Welcome in Trueville
Utolsó kommentek