Döbbenten olvasom ezt az indigókkal foglalkozó cikket. Idős, egész felnőtt életét az indigók érkezése előtt leélő ember (Ursinyi Julianna Ágnes) nyilatkozik, hogy az indigók voltaképpen betegek!
Ember! Ha beteg az indigó, akkor itt pár éven belül MINDENKI beteg lesz! Hiszen ezt jelenti a korszakváltás!
Julianna! Ha őket betegnek minősíti, akkor a betegség mint állapot velük új dimmenziókat kap! Olyan ez, mint az a scifi, amelyben a vírust megkapottak látszólag lebutulnak, de aztán mindenki megkapja, (kivétel egy szemlélő, a mesélő, akit a betegségen átesett, és már nem fertőzőek közé titkon juttatnak), és a karanténba zártak egyre többen lesznek, majd a karanténon kívül lévők elfogynak. Ki is van a rács mögött? Ki is beteg, és miért? Melyik szó az elfogadott?
Viszont tény és való, hogy az indigó (szinonima itt az érzékeny, túlérzékeny, hiperaktivitásra hajlamos, örökmozgó, fimóta, figyelemhiányos, de ugyanakkor empatikus, szinergiákat felismerő, pozitív gondolkodású, érzékeny) gyermekeket a régi módszerrel nevelő szülők, tanárok, nagyszülők, segítő foglalkozásúak bizony ártanak.
Sajnálom, ezerszer is sajnálom, hogy ilyen kemény szót kellett mondanom. Ártanak.
ÉN IS megkongatom a harangot.
Ha a fiatalokkal, ha a gyerekekkel, ha az indigókkal nem úgy bánunk, mint kellene, mint szeretnék, temperamentumukból adódóan elsöprik azokat, akik útjukba állnak!
Az indigók ugyanis máshogyan sérülékenyek, mint az előző korszak gyötrődésre (is) termett emberei! Ha nem elfogadást, nem nyugalmat, hanem ezek ellentétét tapasztalják, olyanokká válnak, mint a szétesett, talajtalan emberek. Hiszen ezen két ok miatt valóban talajtalanná válnak ők, a földreszállt angyalok, és lesznek belőlük akár szó szerint agresszív, megülni pillanatra sem bíró, mindent és mindenki őrületbe kergető kisördögök.
De ezért nem lehet AZ a hibás, aki éppen ide érkezett. Mintha a lakásunkba lévő rendetlenség miatt az éppen érkező vendéget okolnánk!!! Ugye, morbid?
Előbb kell a lakásunkat rendbehozni, mielőtt vendéget fogadunk. Előbb kell magunkat, érzéseinket rendberaknunk, mielőtt gyermeket, sőt gyermekeket hozunk e világra! Tényleg nagyon nagy a szülő felelőssége!
Elindítok egy sorozatot ezennel, ami az új világidőszak, a vízöntő korszak, és első hírnökei, az indigó gyermekek világával foglalkozik.
Honnan van? Csak jött az éterből. Kicsi gyermekek mondták el mosolyukkal - mondhatnám titokzatosan, mint Mona Lisa, de nem akarok ebből megfoghatatlan és érthetetlen maszlagot. Ezért egy-egy példával is meg fogom világítani, mire gondolhatott a szerző, mit érhet rajta az a kisgyermek, aki így még nem tudja elmondani, milyen nevelést, milyen kereteket, milyen világot kér magának.
Hol lakik egy egészséges gyermek?
A szülei szívében.
Ez meglehetősen furcsa meghatározás.
Nem. Nem furcsább, mint a kérdés.
- Arra akartam kilyukadni, hogy milyen a lakás, a gyermekszoba, ami jó egy gyermeknek.
- Sokféle lehet. Ameddig a szülő, a gondozó ott van vele, addig bármilyen lehet jó. Lehet nélkülözni, lehet kicsi, lehet anyával egy ágyban, ha a szülő rendben van, ha jól érzi magát, és tud adni a babának, addig a babának az megfelelő.
- És mi van akkor, ha szükségszállás, ha nincs pénzük?
- Természetesen akkor maga az anya, a szülő, a gondozó sem tud jól lenni, tehát nem tud adni. De nem alapvetően a szállásról, nem a lakásról van szó. Mint minden, ez is lecsapódik a felnőtt gondolatvilágában. Ha az anya nyúzott, és ez lehet azért, mert nincs pénzük, és éjjel dolgozik, vagy mert nagyon jól állnak, de éppen válás zajlik, és ezért nem tud a babára figyelni, mind a kettő nagyon hasonló módon fogja bántani és zavarni a babát. Kívülről nem lehet ezen kettő ok között különbséget tenni.
- Mégis, mit tanácsolsz akkor?
- Mire?
- A szállásra.
- Makacsul ragaszkodsz egy okozathoz, ami ráadásul nem is egyetlen dolog okozata, hanem több dologé is lehet.
- És?
- És? Rendben van, végül is válaszolhatok erre is, csak tudni kell, hogy több dologra is lehet ez a válaszom.
Maga a szállás nem számít. Vagy ha úgy gondoljuk, hogy számít, akkor keveset. Amikor számít, az csakis az anyára, vagy a gondozóra mért hatásként számít. Elég ez így?- Azt hiszem, most nem erősködök ezen többet. De azt azért még megkérdezem, hogy mit számítanak a színek? - (A.King - A gyermek színe sárga)
HOL LAKIK EGY GYERMEK?
Ugye mennyiszer elmondták már eleink is, hogy a szeretet számít? Ez tesz különbséget viskó és viskó között! Elrettentő példaként hozták a kastélyt, ahol hidegség van.
Azt gondoltunk, hogy a viskó jó, a kastély rossz. Pedig kortántsem! Ha anya (és persze apa is, ha ő van otthon a kicsivel) elégedett a környezettel, jól érzi magát amikor a kicsivel foglalkozik, ezt a kiegyensúlyozottságot kapja meg a baba. Akkor ő is az lesz.
Ha pedig ...
Nem is folytatom, mert egyértelmű. Ha nem lenna az, lehet kérdezni, mondani, vitatkozni lenn, a hozzászólásokban.
Utolsó kommentek