Ajánlva. Igen. Nem, nem kérek elsőbbségit.
Hogy mit? Sorsjegyet? Nem, nem kérek sorsjegyet.
Persze, számlát. Igen, arra. Micsoda? Ügyfélkártya? A postán is? Hmm, jó ötlet.
Nem, a kártya mellé nem kérek sorsjegyet.
Igen, persze, nyomtatva a számlát, köszönöm.
Sorsjegy? Majd biztosan valaki.
--
Sors? Nekem a sorsom nem jegyben van.
Igen, ügyfélkártya, miért nem.
Hogy miért nem akkor? Mert inkább túró rudira költöm. Ön is? Akkor már ketten vagyunk. Nem, még unalmamban sem. Nem kaparok.
Igen, ajánlva. Igen, persze, utánvét. Egyben a számlát. Arra az ügyfélkártyára. Nem is gondoltam volna, hogy már van ilyen. Igaz, nem plastik.
Nem, nem kérek. Persze, mosolyognivaló. De akkor sem.
--
Utána jutott eszembe, hogy a villamoson találtam egy sorsjegykaparó műanyag vackot.
Micsoda újítás!
Vehettem volna egy kaparós sorsjegyet.
Utolsó kommentek