Egyfajta izzadás. Egyfajta lélekjelenlét. És egyfajta csoportjelenlét.
Valahogyan így foglalhatnám össze az izzasztókunyhóbeli szertartást, illetve, ami még ennél is fontosabb, a rám tett hatását.
Ha fizikailag nézzük, akkor az izzasztókunyhó a szaunához hasonlít, és a török gőzfürdőhöz. Valahol a kettő között van. A meleg a szaunára emlékeztet, amikor behozzák a takarókkal befedett kunyhó közepére a felhevített köveket. Aztán jön a víz, ami vödörnyi. Vagy még több vödörnyi. Mikor ráöntik, bizony kapdosom a fejem, szinte kapaszkodom a hideg földbe a talpam alatt, és csak imádkozom, hogy el ne veszítsem az eszméletemet.
Persze ez csak az érzet. A kicsi hely, a sok ember okozza. Bár meleg van, de nem melegebb, mint a szaunában. Bár rengeteg a vízgőz, de még énekelni is marad erőnk. Sőt, így talán jobb is. Ahogyan a szaunában is jobb beszélgetni, jobban telik az idő, jobban hat a meleg, úgy itt, az izzasztókunyhóban is könnyebb "kibírni" a meleget.
Amikor először voltam, meglepődtem egy várandós kismamán. A szauna tiltott ebben a helyzetben, nem így az izzasztókunyhó. Furcsa volt, de aztán én magam is elhittem, hogy ez másfajta meleg. Valahogy puhább és furcsább, ahogy a rengeteg víz lecsapódik a ruhán, fürdőruhán, kendőn, amit éppen benn viselünk.
Míg a szaunában nem melegedett fel ott a bőröm és a bőr alatti réteg, ahol volt rajtam ruha, addig a kunyhóban minden ugyanolyan csöpögős és meleg volt. Az izzadságom összekeveredett a rám csapódott vízgőzzel, és szinte lefürdetett.
A szertartásrésze függ a vezetőtől. Ahol én voltam, Devalon és magyarországi mestertársa, Péter vezetett. Négy részből állt a teljes izzasztókunyhó szertartás, négyszer hoztak be új köveket vasvillával a kunyhóba, négyszer öntözték meg vízzel, négyszer énekeltünk. Minden szakasz másnak lett felajánlva, a tisztulásnak, a gyógyulásnak, a közösségnek, a mindenségnek.
A fizikai és a szellemi rész együtt adja az izzasztókunyhó szertartás jellegét, és hatását. Míg a szauna csak fizikai, addig a régi fürdőzések, a török gőzfürdő sokkal több személyes, szertartásszerű vagyis szellemre, lélekre ható apró kockából állt össze.
Az izzasztókunyhót önismereti, elmélyülési, tisztulási, szertartási, és persze egészségügyi okokból is érdemes időnként utunkba ejteni. Én a meditációs és tisztulási célt kerestem, és meg is találtam benne.
Nem mintha a szauna ellen lennék. Én meg tudom teremteni a saját belső szertartásaimat, csupán a szaunázók sokasága ezt másképp gondolja. Vagyis nehéz úgy szertartásosságot vinni valamibe, hogy a többiek, akivel együtt vagy, nem vesznek részt benne.
Talán ezért is érdemes elmenni egy ilyen igazi SZER-TARTÁSra.
Utolsó kommentek