A betegség szintén az élet része - amikor ezt kimondom, olyasmi érzésem van, mintha templomban ülnék, és liturgiát hallgatnék a harmadik sorból. Nagyjából a fejem fölött szól a hang, a szószékről, és mondja ezeket a mondatokat, én pedig érteni vélem. De nem értem. Általában nem értem.
Csak azt értem belőle, hogy egyesek számára az élet minden pillanata betegséggel teli.
Ma beleolvastam az autoimmunos lány történetébe. Ami meglepett, de nem egyszerűen meglepett, hanem egy kicsi világ változott meg az elmémben e miatt, hogy ő milyen teljes életet él.
Kívülről minig csak a betegséget látjuk, és mindig arra gondolunk. Még szerencse, hogy ő nem gondol mindig arra! Olyan neki, mint nekem mondjuk a magassarkú cipő. Én azt nem szeretem, de néha viselem, olykor töri a lábamat, olykor felbukom benne, aztán leveszem, és jól érzem magam.
Csak egy kicsit idézek tőle. Azért, mert tetszik:
Nem pedig hogy mit mond a másik, mindenki a saját maga dolgával kellene, törődjön. Csak erre még az emberiség nem jött rá, még az a sikk, ha ki lehet beszélni valaki, vagy pletyizni lehet valakiről, hogy mit tett kivel van stb., http://sle.freeblog.hu/
Utolsó kommentek