Föld Anya dübörög a lábak alatt, visszhangozza az ősi dalt. A dobok pergő ritmusa életre kelti a szívek dobogását, majd kíséri azt, és végül már csak visszhangozza. A közös tánc felébreszti a bennünk szunnyadó energiát, és az útjára indul a testben. A dal, mint mantra visszhangzik a fejemben. Dinamikus meditáció. Ez a tánc.
Csodálnám, ha le tudnék ülni utána.
Az Istennők által keltett tűz belevilágít a keskeny éjszaka idősávjába, és akinek úgy tetszik, annak most indul az újabb év.
Sokszor kérdezték tőlem barátaim - megjegyzem, hogy hosszú út vezet a kérdezésig, nem egyszerű dolog idegen talajra merészkedni - "mitől más egy-egy közösség, mi az az energia, ami ilyenkor képződik"?
Ha emberek és tevékenységek energiáiról beszélünk, könnyen beskatulyáznak az ezotéria díszes de túl könnyű dobozába. Pedig a legmagasabb és legmélyebbre merészkedő tudomány, az atomfizika bizonyította, hogy a fizikai minőség és az energia egymással felcserélhető, egymásba átalakuló dolgok.
Viszont én nem mennék ilyen mélységekbe, mert az energiát megérteni nem szükséges, vele élni szükséges, használni ajánlatos, látni meg...
Kis filozófiai eszmefuttatás. Csak egészen kicsi:
Kezdem azt hinni belűről, hogy energia nem létezik magában. Csak valamivel kölcsönhatásban beszélhetünk róla. A keleti magányos szerzetesek, jógik, erdőlakó bölcsek (majdnem erőlakó lett belőle, ez freudi elírás lehetett) a környezetükkel voltak kölcsönhatásban, az élő természettel. Mi pedig, akik városban, családban, munkahelyen élünk, más emberekkel kapcsolódunk.
Tegnap este, a tűz körül ezt éreztem meg.
Páran már összeszokott társaságot alkottak, és az energiáik, összehangoltságuk, szavaik egymást erősítették, mint a hullámok a tó vizén.
Mások néha kioltanak egy-egy hullámot a pont ellentétes beszólásokkal, mozdulatukkal.
Ha több az egymásra hangolódó ember, ott létrejön valami hihetetlen jó érzés, az egység, pedig minden mozgásban és átalakulásban van.
Ezért el is veszik ez minden egyes tánc után. A tánc, amelyben van keménység és lágyság, a dobolás, az ugrás, és van a kendők és szoknyák suhanása. A tánc, amelyben magad vagy, mégis a körben mozdulatod alakulhat a szomszédéhoz, vagy éppen a tűzből pattanó szikrákhoz.
Ezt élni kell - mondhatnám - de azért írom le, hogy míg olvasod, átélhessed te is.
Azért is leírom, mert tegnap, mikor kívánni kellett, mikor ezt a kapott érzést, energiát, csatornát felajánlottuk egy nálunknál magasabb célért, és hangosan kimondtuk ezt, a tánc hevéből lenyugodva ezt éreztem magamban. "Tedd láthatóvá az energiát, az összhangot, a harmódiát, a szenvedélyt, az életet, az élet teljességét"
Lebe-Liebe-Lache-Mache - kántálta egy német ajkú. Élj, szeress, nevess, és csináld, tedd mindezt!
Energia a dobolás is.
De arról majd máskor.
Utolsó kommentek