Mennyien mondják most, és én is csak visszhangozni tudom, mert az én hangom ugyan ehhez kevés. Én csak magamban tudom elég hangosan mondani, vagy olyanok körében, akiket jól ismerek.
Nem felületes ismeretségek ezek, és nem is régiek. Öröktől fogva vannak.
Mint mikor egy ismeretlen ismerősnek a szemébe nézve egyszerre teljes bizonyossággal mondod, érzed, kívánod, elvárod, vagyis belűről tudod, hogy szerepe van az életedben, és te ugyanígy benne vagy az övében.
Eljött az idő arra, hogy alkossunk.
Félelem és megakadás nélkül, könnyedén, ahogyan most ezek a sorok kifolynak az ujjaim közül. Könnyedén, ahogyan a nyári eső beterít, és utána a kisütő nap sugarai megszárítanak.
Könnyedén, ugye?
Olyan, mintha már csak dalolni tudnék. Nincs nehézkes nyögés, nincs kínlódás a billentyűkkel, és a félregépelés is mintha alábbhagyott volna erre a pár percre. Azért, csakis azért, mert ezt írtam le. ami rajtam kívül még sok mindenkinek hozza azt a hasonló érzést: "eljött az idő- az én időm".
Elérkezett a kor, amiben a TrueVille emberek tudatossága kivirágzik.
Utolsó kommentek