EzerArcú Lány

A kundalini jógában nagy szerepe van a levegőnek. Voltaképpen csak erről szól. Meglepődtem, amikor hallottam. Később pedig azt is beláttam, hogy az egész élet csak erről szól, már a megszületéstől kezdve. De kezdem előről.

Először furcsálltam a levegővétel mindenhatóságát, amit kinyilatkoztattak, és ellenálltam neki. "Végtére is a tudat, a lélek levegő nélkül is elvan" gondoltam, és nevettem az egészen.

A test viszont nincs el nélküle.

Mindenki máshonnan indul, van aki csak a testét értékeli, és van, aki csak a gondolatokat. Nem kérdés, hogy az egyensúly valahol a kettő között van.

Amit a kundalini jógában tanultam - tudatommal nem tanultam meg, mert nem hagytam,

így kizárólag a gyakorlás útján fedeztem fel  -, a levegő össze is köti a két szintet. Nem mintha konkrétan kötözni kellene, de a könnyed energiaáramlást jó kialakítani a kettő között. Valahogy úgy lehet ezt elképzelni, hogy a megfelelő emeleten a liftből akkor könnyű kilépni, ha az emeleti és a liftajtó egymás mögött vannak. Ha el van csúszva, bizony mászni kell. Lefelé, vagy felfelé, de kínlódni kell, a különbség miatt is, és persze azért is, mert maga az átjáró ezzel keskenyebb lett.

Megmondta már Szepes Mária is a Vörös Oroszlán művében, hogy szintet lépni, transzformálni csak a három szint együttes tudatosításával, megélésével lehetséges. Vagyis a test, az érzelem, és a tudat szintjén egyszerre.

Szóval levegő. De nem csak az a pihegés, és szuszogás, hanem sok fajtája a levegővételnek.

Az egyikről, a tűzlégzésről már írtam, talán többször is.

Egy érdekes formája a szakaszos légzésnek a 4-4 légzés, ami kicsit nekem hasonlított Kriston Andrea tornájának egy gyakorlatára, a liftesre. Vagyis megy a lift a negyedikre, megáll emeletenként, majd vissza, emeletenként. Ezt teszem a légzéssel is, 4 másodperc alatt be, de 4 részletben, mindegyik között megállva, ugyanez vissza.

Ha ez nem foglalja le eléggé az agyunkat, és még gondolkoznánk mellette, mondjuk a 4 ütemre mindig, ütemenként: Sa-Ta-Na-Ma. Ez a leggyakoribb mantra a kundalini jógában.

Mi ez? Majd leírom ezt is. De most megyek liftes szuszogni. Ha csak ez a pár perc a napi gyakorlás, akkor is ér!

Ui: a gyermek megszületékor levegőt vesz. Ezzel lesz élő. Addig is voltak gondolatai, érzéseket is kapott tőlünk, de saját testét itt és ezzel veszi birtokba.

Ha élsz, akkor elégedett vagy. Ha nem élsz, csak úgy teszel, csak utánzod azokat, akik szerinted élnek, akkor megannyi frusztráció megtalál.

A jóga - és megjegyzem sok más egyéb is, ami növeli a tudatosságot - élővé tesz. Én azt értem ezen, hogy benne vagyok a pillanatban. Most a gépelésre figyelek, hallom a zakatolást, érzem az ujjaimat, tudom, hogy kissé zsibbad a lábam, áthallom a tévéből a zenét, a sípoló hangokat, érzékelem az időt, ami telik.

A jógára úgy tekintünk, mint ami segít tudatosnak maradni, míg gyakoroljuk. De valójában nem ez az értelme. Jól érzem magam, míg gyakorlok, de a jógának az igazi szerepe, hogy a tudatosságot elmélyíti, és segít megtartani akkor is, amikor utána elmerülnék a napi problémákban.

Élsz, vagy csak létezel? - kedvenc kérdése a középiskolai tanárnak. De tényleg?

Annyian vagyunk, akik tesznek azért, hogy a saját életüket éljék. De általában, és lehet, hogy ez akár 90% is lehet, pótcselekvésekbe merülünk bele az élet helyett. Igen, lehet a jógát is pótcselekvésként megélni, a meditációt álmodozásként, a mantrát egyfajta rózsafűzér imádságként darálni.

Megjegyzem, és ezzel egy szép emléket hívok elő magamnak, az imádság lehet a legszentebb meditáció. Én ugyanis egy IGAZI megnyilvánulását látom a jóga megfelelő gyakorlásának: jó élni, jó létezni a jógázó mellett. Ugyanúgy, ahogy jó volt rózsafüzért morzsoló nagyanyám mellett csendesen játszani.

Napi gyakorlás. Egy pici. Egy kis odafigyelés. Pár jóga gyakorlat. A tűzlégzés. Egy mantra. Valami.

Bármi lehet, a kundalini jóga azért különleges, mert gyors.

Már ha ez számít valakinek felgyorsult világunkban.

Nekem igen, mert én akkor érzem magam élőnek, ha gyorsabban élek.

Gondoltam egyet, klikkeltem kettőt, és a tűzlégzésről annyi nem is odaillőt találtam a magyar weben, hogy engem is meglepett. Tűz van babám, mondhatnám, mert a tűzlégzést keverni a transzlégzéssel, esetleg a nagy jógalégzéssel eléggé gáz...

Beidézzem? Nem, nem akarok cáfolni, vagy összehasonlítani, csupán ... De inkább az adatok.

A Tűzlégzés egy bizonyos légzésfajta. Amikor tanuljuk, először a hasi légzést kell megéreznünk magunkon, magunkban. Ez tehát az első lépés a tűzlégzés felé, de nem azonosítható vele.

A hasi légzés után vesszük és tanuljuk a nagy jógalégzést, vagy teljes légzést. Ennek elején hasba lélegzünk, majd fel a tüdőbe, és végül a tüdőcsúcsba. Kifelé ugyanezen sorrendben.

A kundalini jógában sokszor alkalmazott tűzlégzés alapja tehát a hasi légzés. A has mozog, mert a tüdőbe olyan módon áramlik a levegő, hogy a tüdő a rekeszizmot lefelé tolja, ezáltal a hasban található minden szervet megmozgatja. Olyan nagyon képesek vagyunk ezt a rekeszizom általi nyomó-masszírozó mozgást   fokozni, hogy a szervek egymásnak továbbítják ezt egészen a gátizomig, vagyis a gerinc legeslegalsó részéig, és még azon is túl... hogy meseszerű legyek.

Persze, ennek megérzéséhez (pontosabban a gátizom elernyedtségének és a finom nyomásnak megérzéséhez) az intimtornában jó dolog némi jártasságot szerezni.

Még mindig csak az alapnál tartunk. Miért ilyen hosszan? Azért, mert előbb az alap, a megfelelő mozgás, és csak azután tudunk megfelelően tűzlélegezni.

A megfelelően szó azért fontos, mert pontosan ez választja el a tűzlégzést a transzlégzéstől és a hiperventillációtól. Ez utóbbi kettő sem azonos persze.

Hiperventilláció is gyors, de csak a felső részbe szívja a levegőt. Ahhoz hasonló érzés tűzlégzésnél is előfordulhat, de itt NEM cél a tudatmódosító hatás, így azt a nyak és váll megmozgatásával rögtön kiküszöböljük. A transzlégzés lehet gyors, lehet lassú is, és közben sokszor nem is veszünk levegőt, ha éppen "utazunk". Az lehet felszínes is néha, de jellemzőbb a mély, nagyon mély légzés.

A tűzlégzés tehát hasba történik, nem túl mély, nem is csak pihegés, hanem egyenletes, orron történő. Nem is a lélegzés, hanem a has mozgása indít, vagyis szinte hasból nyomjuk-engedjük a rekeszizmot, ami aztán csökkenti-növeli a helyet a tüdőben, és így szabályozza a levegő áramlását.

Nézzük, mit mond róla a könyv, ami kissé más oldalról közelíti meg:

A tűzlégzés központja a köldök mögött található, a harmadik csakrára öszpontosítunk. Segíthet, ha a kéz a hason van, de nem az irányít, csupán érez és a figyelmet vezeti. Nem hangsúlyos sem a kilégzés, sem a belégzés, azonos ütemű, és nagyon gyors.

Kezdőknek csupán egyetlen perc.

Ez az egyetlen perc is tud változást elérni, ezért is tartják a kundalini jógát az elfoglalt emberek nagy segítségének.

Tűzlégzés mint vitalizáló technika

Ez itt inkább transzlégzés mint tűzlégzés

Breath of fire - by Gurmukh érdemes figyelni a has mozgását.

A jógáról mindenki azzal kezdi, hogy nemcsak több száz, hanem több ezer éves.

Gondoljunk bele, a nyelv, az orvoslás (inkább gyógyításnak kellene mondani, mint anno a Harry Potterben), a jog, a matematika mind több ezer éves.

Csupán az a különbség az egyes ilyetén tudományok között, hogy mennyire tartották meg a tudást az egymást követő emberöltők alatt, és mennyire dobták el elődök megszerzett, rendszerezett ismereteit.

Keleten nem dobták el. Eddig, vagy 50 évvel ezelőttig, vagy annak ellenére, de nem dobták el. Prána, meditáció, jóga, térrendezés, étkezés, filozófia, energia - ezeken a területeken európai nagy gondolkodók is oda mennek kérdéseikkel a válaszokért, vagy egész egymásra épülő gondolkodási rendszerekért.

Így én azzal indítok, hogy a jóga egymásra épülő tanokon és tapasztalatokon alapszik. Ezek a tanok több ezer évesek. Maguk a jógagyakorlatok, az energiagyakorlatok, a kriák néha egészen fiatalok - úgy értem az ezer évekhez képest - és azért is, mert hozzá vannak igazítva az életstílus változásaihoz. A szokások különbözőek, de mindenhol hathatnak ugyanazon irányba.

A Kundalini jóga kimondottan az elfoglalt, a dolgozó ember jógája. Vagyis nem az elkülönült, barlangban vagy természetben élő, csak hasonszőrű, feszültségtől mentes társaikkal találkozó emberekre van kitalálva.

Egyes keleti gondolkodók is kitörtek ugyanis a "vonuljunk el a világból, csakis a természet lágy ölén, az isteni energiáktól körülölelve" életfelfogásból, és közelebb húzódtak a nyugati "feszült, pörgő, ezerféle, szétszabdalt, mindent kipróbáló" életmódhoz.

Kiindulni csak abból lehet, ami megvan. Ami az életünkben, ma, most létezik.

Ha belehelyezkedtünk a kezdőpozícióba, akkor már függeszthetjük szemünket a horizontra!

Ezerarcú Szép Napot kívánok!

Az élet nem arról szól, hogy szeretünk-e másokat. Csupán arról, hogy szeretünk-e.
Az élet nem arról szól, hogy okoznak-e fájdalmat mások. Csupán arról, hogy érzünk-e.
Az élet nem arról szól, hogy mit érünk el. Csupán arról, hogy elérünk-e valamit.
Az élet nem arról szól, hogy mit mondhatunk el magunkról. Csupán arról, hogy elmondunk-e.

Ez annyira nehéz.
Tenni valamit, aminek nem oka, amit okaként érzünk, de mégis tennünk kell, mert egyébként nem élünk.
Érezni valamit, ami jött, mert itt volt az ideje, és elmegy, ha engedjük magunkat továbblépni tőle.
Látni valamit, ami hatással van ránk, de tudni, hogy másra is hatással lesz, mert nem vagyunk kiválasztottak.
Hallani valamit, amit csak mi hallhatunk, és tudni, hogy tovább kell adni, bár nem csak mi hallhattuk, és nem csak mi adjuk tovább, de meg kell tenni, mert ha nem adom tovább, lehet hogy más is ugyanígy zárja be szívét, fülét, karját.
Ölelni valakit, akinek szüksége van rám, akire szükségem van, de belül mégis tudni, hogy ez csupán illúzió.

Ez annyira nehéz.

Az illúziót mi adjuk, és ha elhisszük, hogy ez nem illúzió, hanem az élet, attól a pillanattól szeretünk, érzünk, adunk, kapunk, fájdalmat élünk, örömet élünk, és szükséget érzünk, ugyanazt adjuk, és talán egyszer nem gondolkodunk mindezen, hanem csak egyszerűen megéljük azt a MÁt, amit nem lehet holnap megélni.

Ha gondolkodás helyett gyakorolnék. Egy-két jóga ászana, egy pár mozdulatos kria és egy meditációs írás. Mint ez itt.

Okos emberek tanácsot adnak aggódó anyukáknak, mit kell ilyenkor mondani.

Elolvastam. Kételkedem.

Nem abban, hogy mi is az a szex, hanem hogy 8-10 éves gyermekeknek ezek a szavak kellő információt hordoznak, amikor a szex érdekli őket. Az a szó, amit annyit hallanak az iskolában, a neten, a tévében. Lássuk tehát, mi a szex:

az élet teljessé válik - életben meg kell küzdeni - áldozat, lemondás - bonyolultabb a barátságnál - szerelem kiteljesedése - várakozás szükséges - ne légy türelmetlen - lélekben is fel kell nőni ... STB

Emlékem szerint másodszorra nem kérdeztem meg a szülőket.

Arról nem beszél senki, ami a lényeg. Ami a gyereket érdekli. De maszlagot, mellébeszélést aztán sokat.

"A szex egy nagyon jó dolog, amit két felnőtt, nő és férfi együtt, a hálószobában egymás társaságában tesznek. Csak felnőttek élvezik. Vagyis fel kell nőni hozzá."

Persze az istenadta gyereke biztosan tovább fog egyszer kérdezni. Amikor több érdekli.

(Gondolom nem ilyet: anya, mesélj azokról a lemondásaidról és áldozataidról, amit a szexért hoztál meg! :-)))

Ihlet itt

És ha magamtól megkérdezem, hogy "ugyan biza mi ennek a köze a jógához?"

A jógához nincs köze. A keleti filozófiához már igen.

"Majd akkor átmegyünk a folyón, ha odaértünk"

Vagyis mindig azt csináljuk, amit az élet hoz, arra válaszolunk, amit kérdeztek. Annyit, legalábbis szerintem, amennyit kérdeznek, amíg kérdeznek. Utána meg csak a levegőbe, és a szelektív hallásba megy úgyis.

A gerinc tövénél szunnyad a kakaós csiga –
Ezt mondja a harmonet a kundalini energiát jelképező három és fél fordulatot megtevő energia kígyóról.
Nekem nagyon tetszik a cikk megfogalmazása, amely a férfi és női energia mint szexuális partnerek egyesülésének metaforáját hozza.
Mit lehet ehhez hozzátenni?

Nagyon sokat.
Az egyik, hogy bármit lehet szeretkezésnek tartani, de ugyanúgy lehet a kétféle energia egyesülésének, az ellenpólusok harcának, de előbb, a kioltás előtt, a hullámok még egyre nagyobbak lesznek. Egymástól.

Ezáltal nem lehet ezt sem, miként sok egyebet sem, magyarázni. Annál is inkább, mert csak érezni lehet.
Olyan, mint az orgazmus…
Könyvből tanulni…
Nocsak. Én is a szexhez jutottam.

Ihletet adó cikk - Harmonet

A tűzlégzés az első pillanatban könnyedén megy. Mintha ezt gyakoroltam volna minden egyes nap.
Szimplán csak örülök neki.
még ezt sem kellett volna - érzem - hiszen elveszett. Úgy, mintha soha nem tudhattam volna magaménak.
"Miért is gondoltam, hogy sikerül megtartanom az érzést?"

Több volt ez annál, mint megtartás. Egyszerre volt bizonyosság és erő.

Csupán egy percecske volt, míg enyém volt, aztán hosszú percek, míg harcoltam érte újra.

Egyszerre szerettem és utáltam az érzést.

Azt mondják, 21 nap, míg az új szokás felépül. Gyakorlok.