Az élet nem arról szól, hogy szeretünk-e másokat. Csupán arról, hogy szeretünk-e.
Az élet nem arról szól, hogy okoznak-e fájdalmat mások. Csupán arról, hogy érzünk-e.
Az élet nem arról szól, hogy mit érünk el. Csupán arról, hogy elérünk-e valamit.
Az élet nem arról szól, hogy mit mondhatunk el magunkról. Csupán arról, hogy elmondunk-e.
Ez annyira nehéz.
Tenni valamit, aminek nem oka, amit okaként érzünk, de mégis tennünk kell, mert egyébként nem élünk.
Érezni valamit, ami jött, mert itt volt az ideje, és elmegy, ha engedjük magunkat továbblépni tőle.
Látni valamit, ami hatással van ránk, de tudni, hogy másra is hatással lesz, mert nem vagyunk kiválasztottak.
Hallani valamit, amit csak mi hallhatunk, és tudni, hogy tovább kell adni, bár nem csak mi hallhattuk, és nem csak mi adjuk tovább, de meg kell tenni, mert ha nem adom tovább, lehet hogy más is ugyanígy zárja be szívét, fülét, karját.
Ölelni valakit, akinek szüksége van rám, akire szükségem van, de belül mégis tudni, hogy ez csupán illúzió.
Ez annyira nehéz.
Az illúziót mi adjuk, és ha elhisszük, hogy ez nem illúzió, hanem az élet, attól a pillanattól szeretünk, érzünk, adunk, kapunk, fájdalmat élünk, örömet élünk, és szükséget érzünk, ugyanazt adjuk, és talán egyszer nem gondolkodunk mindezen, hanem csak egyszerűen megéljük azt a MÁt, amit nem lehet holnap megélni.
Ha gondolkodás helyett gyakorolnék. Egy-két jóga ászana, egy pár mozdulatos kria és egy meditációs írás. Mint ez itt.
Utolsó kommentek