A jógáról mindenki azzal kezdi, hogy nemcsak több száz, hanem több ezer éves.
Gondoljunk bele, a nyelv, az orvoslás (inkább gyógyításnak kellene mondani, mint anno a Harry Potterben), a jog, a matematika mind több ezer éves.
Csupán az a különbség az egyes ilyetén tudományok között, hogy mennyire tartották meg a tudást az egymást követő emberöltők alatt, és mennyire dobták el elődök megszerzett, rendszerezett ismereteit.
Keleten nem dobták el. Eddig, vagy 50 évvel ezelőttig, vagy annak ellenére, de nem dobták el. Prána, meditáció, jóga, térrendezés, étkezés, filozófia, energia - ezeken a területeken európai nagy gondolkodók is oda mennek kérdéseikkel a válaszokért, vagy egész egymásra épülő gondolkodási rendszerekért.
Így én azzal indítok, hogy a jóga egymásra épülő tanokon és tapasztalatokon alapszik. Ezek a tanok több ezer évesek. Maguk a jógagyakorlatok, az energiagyakorlatok, a kriák néha egészen fiatalok - úgy értem az ezer évekhez képest - és azért is, mert hozzá vannak igazítva az életstílus változásaihoz. A szokások különbözőek, de mindenhol hathatnak ugyanazon irányba.
A Kundalini jóga kimondottan az elfoglalt, a dolgozó ember jógája. Vagyis nem az elkülönült, barlangban vagy természetben élő, csak hasonszőrű, feszültségtől mentes társaikkal találkozó emberekre van kitalálva.
Egyes keleti gondolkodók is kitörtek ugyanis a "vonuljunk el a világból, csakis a természet lágy ölén, az isteni energiáktól körülölelve" életfelfogásból, és közelebb húzódtak a nyugati "feszült, pörgő, ezerféle, szétszabdalt, mindent kipróbáló" életmódhoz.
Kiindulni csak abból lehet, ami megvan. Ami az életünkben, ma, most létezik.
Ha belehelyezkedtünk a kezdőpozícióba, akkor már függeszthetjük szemünket a horizontra!
Ezerarcú Szép Napot kívánok!
Utolsó kommentek