Ha élsz, akkor elégedett vagy. Ha nem élsz, csak úgy teszel, csak utánzod azokat, akik szerinted élnek, akkor megannyi frusztráció megtalál.
A jóga - és megjegyzem sok más egyéb is, ami növeli a tudatosságot - élővé tesz. Én azt értem ezen, hogy benne vagyok a pillanatban. Most a gépelésre figyelek, hallom a zakatolást, érzem az ujjaimat, tudom, hogy kissé zsibbad a lábam, áthallom a tévéből a zenét, a sípoló hangokat, érzékelem az időt, ami telik.
A jógára úgy tekintünk, mint ami segít tudatosnak maradni, míg gyakoroljuk. De valójában nem ez az értelme. Jól érzem magam, míg gyakorlok, de a jógának az igazi szerepe, hogy a tudatosságot elmélyíti, és segít megtartani akkor is, amikor utána elmerülnék a napi problémákban.
Élsz, vagy csak létezel? - kedvenc kérdése a középiskolai tanárnak. De tényleg?
Annyian vagyunk, akik tesznek azért, hogy a saját életüket éljék. De általában, és lehet, hogy ez akár 90% is lehet, pótcselekvésekbe merülünk bele az élet helyett. Igen, lehet a jógát is pótcselekvésként megélni, a meditációt álmodozásként, a mantrát egyfajta rózsafűzér imádságként darálni.
Megjegyzem, és ezzel egy szép emléket hívok elő magamnak, az imádság lehet a legszentebb meditáció. Én ugyanis egy IGAZI megnyilvánulását látom a jóga megfelelő gyakorlásának: jó élni, jó létezni a jógázó mellett. Ugyanúgy, ahogy jó volt rózsafüzért morzsoló nagyanyám mellett csendesen játszani.
Napi gyakorlás. Egy pici. Egy kis odafigyelés. Pár jóga gyakorlat. A tűzlégzés. Egy mantra. Valami.
Bármi lehet, a kundalini jóga azért különleges, mert gyors.
Már ha ez számít valakinek felgyorsult világunkban.
Nekem igen, mert én akkor érzem magam élőnek, ha gyorsabban élek.
Utolsó kommentek